A cheat kódok egykor ugyanúgy hozzátartoztak a videojátékokhoz, mint a mentési pontok, a főellenfelek vagy a pályák végén megjelenő eredményjelzők. Elég volt begépelni néhány betűt vagy megnyomni egy pontos gombkombinációt, és máris felborultak a szabályok. Sebezhetetlenné váltunk, megkaptuk az összes fegyvert, tank jelent meg előttünk, vagy olyan káosz tört ki a játék világában, amelyet egy hagyományos végigjátszás során soha nem láthattunk volna.
A Doom játékosai az IDDQD és az IDKFA kódokat jegyezték meg. A GTA: San Andreas rajongói egész listákat tartottak a monitor mellett, a The Simsben pedig néhány másodperc alatt megoldható volt egy család minden anyagi gondja. Ezeket a lehetőségeket mégsem kezeltük úgy, mint a mai online csalásokat. Nem más játékosok eredményeit tettük tönkre velük, hanem a saját játékunk szabályait írtuk át.
A modern nagyköltségvetésű játékokban azonban már jóval ritkábban találkozunk hagyományos cheat kódokkal. A funkcióik egy része tovább él kreatív módokban, konzolparancsokban, modokban és feloldható játékmódosítókban. Az a korszak viszont, amikor egy titkos kombinációval fenekestül felforgathattunk egy játékot, nagyrészt véget ért.
A cheat kód nem ugyanaz, mint az online csalás
A „csalás” szó ma elsősorban az online játékokhoz kapcsolódik. Aimbot, falon átlátó programok, manipulált fájlok és tisztességtelen előny jut róla eszünkbe. A klasszikus cheat kódok azonban egészen más környezetben működtek.
Egy egyjátékos programban a kód használója elsősorban a saját élményét változtatta meg. Nem vett el ranglistás helyezést másoktól, nem tette tönkre egy ellenfél mérkőzését, és nem szerzett jogtalan előnyt versenyszerű közegben. A játékos maga döntötte el, hogy az eredeti szabályok szerint halad tovább, vagy inkább játszótérré alakítja az egész világot.
Sokan csak az első végigjátszás után kezdték használni a kódokat. Addigra már teljesítették a küldetéseket és megismerték a pályákat. Ezután arra voltak kíváncsiak, mennyit bír még a játék rendszere. Innen nézve a cheat kód nem feltétlenül rövidítette le az élményt. Gyakran éppen meghosszabbította egy játék élettartamát.
A GTA: San Andreas szabadságáról a retrotesztünkben is részletesen írtunk. A Rockstar klasszikusa nem kizárólag a történetével és a térképével vált emlékezetessé. Legalább ennyire fontos volt, hogy a játékos saját helyzeteket és teljesen kiszámíthatatlan káoszt hozhatott létre benne.
Fejlesztői eszközből játékosoknak szánt titok
A csalási lehetőségek egy része eredetileg nem a közönség kedvéért került a játékokba. A fejlesztőknek és a tesztelőknek olyan eszközökre volt szükségük, amelyekkel gyorsan elérhették a későbbi pályákat, túlélhették a veszélyes szakaszokat vagy azonnal hozzáférhettek bizonyos tárgyakhoz.
Egy tesztelő nem játszhatta végig minden alkalommal az egész programot csak azért, hogy ellenőrizzen egy jelenetet az utolsó küldetésben. Sokkal praktikusabb volt egy paranccsal sebezhetetlenné tenni a karaktert, átugrani egy pályát vagy megkapni a szükséges felszerelést.
Ezek az eszközök többféleképpen juthattak el a játékosokhoz. Egyes kódokat tudatosan hagytak a végleges változatban, másokat később a közösség fedezett fel. A teszteléshez használt funkciók egy része egyszerűen bent maradt a kiadott játékban, majd idővel a játékosok számára is ismertté vált.
A legismertebb példa a Konami Code. A fel, fel, le, le, balra, jobbra, balra, jobbra, B, A kombináció eredetileg a Gradius NES-változatának tesztelését könnyítette meg. A kódot később a Contra észak-amerikai NES-kiadása tette igazán híressé, ahol harminc életet adott a játékosnak. Idővel túlnőtt az eredeti szerepén, és a videojátékos kultúra egyik legismertebb jelképévé vált.
Amikor a kódok kézről kézre jártak
Az internet széles körű elterjedése előtt a cheat kódok megszerzése önmagában is az élmény része volt. Játékújságokból, ismerősöktől, iskolai beszélgetésekből vagy kézzel írt jegyzetekből terjedtek. Egy új kód megtalálása olyan érzést kelthetett, mintha a játékos egy addig rejtett ajtót nyitott volna ki.
A Doom eredeti PC-s változatában elég volt játék közben begépelni az IDDQD kódot a sebezhetetlenséghez. Az IDKFA fegyvereket, lőszert, páncélt és kulcsokat adott. Nem kellett külön menüt megnyitni: a játék azonnal felismerte a betűsort.
A The Sims játékosa számára a pénzkódok jelentették ugyanezt a szabadságot. Ahelyett, hogy egy család a korlátozott kezdőtőkéből próbált volna fokozatosan jobb otthont kialakítani, a megfelelő paranccsal rögtön megnyíltak a nagyobb házak és a drágább berendezések lehetőségei. Ezzel ugyan eltűnt a gazdasági kihívás egy része, az építkezés viszont sokkal szabadabbá vált.
Az Age of Empires sorozat kódjai gyakran nemcsak nyersanyagokat adtak. Szándékosan humoros egységeket és teljesen oda nem illő járműveket is előhívhattak, amelyek felborították a történelmi csaták hangulatát. Ezeket láthatóan nem puszta könnyítésnek szánták. Némelyik kód maga volt a poén.
A GTA-játékok ennél is tovább mentek. Fegyvercsomagok, járművek, időjárási változások, agresszív gyalogosok és különféle fizikai őrültségek tették lehetővé, hogy a játékos saját kaotikus forgatókönyvet hozzon létre. A csalások egy része egyáltalán nem segített a történet teljesítésében. Éppen ellenkezőleg: annyira kiszámíthatatlanná tehette a világot, hogy a küldetések nehezebbé vagy akár teljesíthetetlenné váltak.
A konzolos kódok külön kultúrát teremtettek
PC-n a billentyűzet és a fejlesztői konzol kézenfekvő lehetőséget kínált a parancsok bevitelére. Konzolokon ehelyett hosszabb gombkombinációkat kellett megjegyezni.
Egy pontosan végrehajtott sorozat gyakran a főmenüben, a szünetképernyőn vagy játék közben aktivált valamilyen hatást. A legismertebb kombinációkat sokan fejből tudták. Szinte olyanok voltak, mint egy közösségen belüli jelszó.
A beépített kódok mellett külső eszközök is megjelentek. A Game Genie, a GameShark és az Action Replay külső kódokkal módosították a játékok működését. Így például végtelen életet, korlátlan erőforrást vagy más szokatlan módosításokat tettek elérhetővé.
Fontos azonban különbséget tenni a hivatalosan beépített cheat kód és egy külső eszköz között. Az előbbit a játék készítői helyezték el a programban. Az utóbbi kívülről avatkozott be a működésébe. A játékos számára a végeredmény hasonló lehetett, technikailag azonban nem ugyanarról beszélünk.
Mi számít hivatalos kódnak, és mi valódi csalásnak?
| Megoldás | Ki készíti? | Jellemző használat | Hat más játékosokra? |
|---|---|---|---|
| Beépített cheat kód | A játék fejlesztője | Többnyire egyjátékos módban | Általában nem |
| Konzolparancs | A játék fejlesztője | Főként PC-n, hibakeresésre vagy a játékállapot módosítására | Általában nem |
| Mod vagy tréner | Külső készítő | Elsősorban egyjátékos játékokban | Online használva problémás lehet |
| Aimbot vagy wallhack | Külső készítő | Versenyszerű online játékokban | Igen, tisztességtelen előnyt ad |
A különbség nem pusztán technikai. Egy hivatalos, egyjátékos cheat mód a játék részét képezi. Egy online csalóprogram viszont megsérti a szabályokat, és közvetlenül rontja mások élményét.
Nem egyetlen ok miatt tűntek el
A klasszikus kódok visszaszorulását nem lehet kizárólag az online játékokkal, az achievementekkel vagy a mikrotranzakciókkal megmagyarázni. Több, egymással párhuzamos változás vezetett oda, hogy a fejlesztők egyre ritkábban kínáltak hagyományos csalásokat.
Megváltozott a játékok tesztelése
A modern fejlesztői környezetek jóval összetettebb belső eszközöket kínálnak, mint a korábbi korszak programjai. A tesztelők külön felületeken módosíthatják a karakter helyzetét, az ellenfelek viselkedését, a küldetések állapotát vagy a fizikai rendszer működését.
Ezek az eszközök rendszerint már nem kerülnek bele a játékosoknak kiadott változatba. Kizárólag a belső fejlesztői verzióban működnek, ezért a közönség nem találkozik velük.
Bonyolultabb lett a fejlődés és a mentés
A régebbi játékokban egy kód hatása gyakran az aktuális játékmenetre korlátozódott. A modern játékok viszont felhőalapú mentést, profilhoz kötött fejlődést, statisztikákat, kihívásokat és több eszköz között megosztott adatokat használhatnak.
Egyetlen parancs hatását ezért nehezebb elkülöníteni. A fejlesztőknek el kell dönteniük, mi történjen a mentéssel, az elért eredményekkel, a feloldott tartalmakkal és az online profil adataival.
Az achievementek és trófeák önmagukban nem teszik lehetetlenné a cheat kódokat. Számos játék egyszerűen letiltja az eredményeket, ha a játékos csalást vagy bizonyos konzolparancsokat aktivál. Ehhez azonban minden módosításhoz egyértelmű szabályokat kell rendelni. Ez további fejlesztést és tesztelést igényel.
Az online rendszerek élesebb határt húztak
A klasszikus cheat kódokat elsősorban egyjátékos környezetben használtuk. Egy online mérkőzésen ugyanezek a képességek elfogadhatatlan előnyt jelentenének.
Ettől még egy játék kínálhatna kódokat a kampányban, miközben teljesen letiltja őket a többjátékos módban. A gyakorlatban azonban sok modern cím rendszerei szorosan összekapcsolódnak. Az állandó kapcsolat, a közös profil, a ranglisták és a folyamatosan frissített szolgáltatások miatt a készítők óvatosabban kezelik azokat a funkciókat, amelyek átírhatják a szabályokat.
A multiplayer játékok gyakori bukásáról szóló elemzésünkben is látható volt, hogy sok mai online cím hosszú távon üzemeltetett szolgáltatásként működik. Ilyen környezetben az egyensúly és a közös szabályrendszer jóval érzékenyebb kérdés, mint egy különálló egyjátékos kampányban.
Átalakult a feloldható extrák szerepe
Régebben egy kód közvetlenül hozzáférést adhatott egy különleges karakterhez, járműhöz vagy játékmódhoz. Ma az ilyen tartalmak gyakran kihívásokhoz, fejlődési rendszerekhez vagy külön játékmódokhoz kapcsolódnak.
Ez nem jelenti azt, hogy minden egykori cheat funkciót fizetős tartalommá alakítottak. A két jelenség között nincs ilyen egyszerű kapcsolat. Az viszont jól látható, hogy a modern játékok nagyobb hangsúlyt helyeznek a folyamatos előrehaladásra és a feloldásokra. Egy azonnali kód könnyen megkerülhetné azt a fejlődési rendszert, amelyre az egész élményt felépítették.
A kódok eltűntek, a funkcióik megmaradtak
A játékosok továbbra is igénylik a szabadságot, ezért a klasszikus kódok szerepét több más megoldás vette át.
A kreatív módok korlátlan nyersanyagokat és szabad építkezést kínálnak. Az egyéni nehézségi beállítások külön szabályozhatják az ellenfelek erejét, a játékos által elszenvedett sebzést vagy a túlélési rendszereket. A fotómódok szabad kamerát adnak. A pályaszerkesztők és sandbox módok pedig lehetővé teszik, hogy a közösség saját helyzeteket hozzon létre.
PC-n a konzolparancsok sem tűntek el. Egyes játékokban továbbra is használhatók tárgyak előhívására, küldetések javítására vagy szabad kamera aktiválására. Ezek azonban nem mindig hivatalosan támogatott játékosfunkciók. Meggondolatlan használatuk hibákat okozhat, vagy tönkreteheti a mentést.
A modok és trénerek szintén átvették a hagyományos cheat kódok feladatainak egy részét. Segítségükkel módosítható a karakter életereje, a pénz mennyisége, a mozgás vagy akár a teljes játékmenet.
Használatuk kizárólag egyjátékos környezetben elfogadható, és ott is érdemes külön mentést készíteni. Online játékban ugyanaz a módosítás már szabályszegésnek számíthat, kitiltáshoz vezethet, és mások élményét is tönkreteheti.
A játékosok által készített tartalmakról szóló cikkünkben részletesebben is bemutattuk, mennyire fontos szerepet kaptak a modok, pályák és közösségi alkotások a modern játékok életének meghosszabbításában.
Néhány modern játék tudatosan visszahozta őket
A cheat kódok visszaszorultak, de nem haltak ki teljesen. Egyes fejlesztők felismerték, hogy megfelelő keretek között továbbra is szórakoztatóak lehetnek.
A Doom Eternal például gyűjthető extrákként helyezett el csalásokat a kampányban. A játékos először megtalálja és feloldja őket, majd korábban teljesített küldetések újrajátszásánál aktiválhatja a különböző módosítókat.
Így a csalás nem az első végigjátszás megkerülésére szolgál. Jutalomként és újrajátszási lehetőségként működik. Ez jól mutatja, hogy a cheat kód nem feltétlenül összeegyeztethetetlen a modern játéktervezéssel.
Elkülönített módban úgy adhat szabadságot, hogy közben nem rontja el a kampány eredeti egyensúlyát, és nem veszélyezteti a többjátékos környezetet.
Más címek részletes hozzáférhetőségi beállításokkal teszik könnyebbé a haladást. Ezeket nem helyes csalásnak nevezni. Elsődleges céljuk, hogy több ember számára játszhatóvá tegyék a programot.
Bizonyos funkcióik eredménye azonban hasonló lehet a régi kódokéhoz. Csökkenthetik a sebzést, megkönnyíthetik a célzást vagy egyszerűsíthetik az időzítést.
A mai rendszerek ezeket a lehetőségeket többnyire átlátható menükbe rendezik. Régen ugyanezt titkos betűsorokkal vagy gombkombinációkkal értük el.
Valóban jobbak nélkülük a játékok?
A cheat kódok eltűnésének vannak érthető okai. A modern mentési rendszerek, az online profilok és az összetett fejlődési mechanikák mellett nehezebb biztonságosan kezelni őket. Az sem lenne elfogadható, ha egy kampányban aktivált módosítás valamilyen módon átszivárogna egy versenyszerű játékmódba.
Mégis elveszett velük valami.
A régi kódok azt üzenték, hogy a történet befejezése után sem kell feltétlenül abbahagyni a szórakozást. A fejlesztők által felépített világot szét lehetett szedni, túlzásba lehetett vinni, és teljesen más szabályok szerint lehetett újra felfedezni.
Nem mindenki azért írta be a HESOYAM vagy az IDDQD kódot, mert képtelen volt továbbjutni. Sokan egyszerűen kíváncsiak voltak. Mi történik, ha minden fegyvert megkapunk? Meddig bírja a játék motorja a káoszt? Milyen érzés egy komoly történetet néhány percre teljesen abszurd játszótérré alakítani?
Ezekből a kísérletekből rengeteg személyes történet született. A kódokat közösen próbáltuk ki, egymásnak adtuk tovább, majd összehasonlítottuk, ki milyen őrültséget tudott előidézni. A cheat lista sokszor nem a játék legyőzésének eszköze volt, hanem egy második szabálykönyv.
Nem a csalás hiányzik, hanem a szabadság
A klasszikus cheat kódok valószínűleg már soha nem térnek vissza olyan tömegben, mint a kilencvenes években vagy a kétezres évek elején. A videojátékok technikai háttere, üzleti modellje és közösségi környezete túlságosan sokat változott.
A mögöttük álló igény azonban nem tűnt el. A játékosok ma is szeretnének kísérletezni, saját szabályokat alkotni és a történet befejezése után más módon visszatérni egy kedvelt világba. Ezt bizonyítja a modok, a kreatív módok, a pályaszerkesztők és az egyéni nehézségi beállítások népszerűsége is.
Nem az lenne a jó megoldás, ha minden modern játékba ellenőrizetlen sebezhetetlenséget vagy végtelen pénzt építenének. Sokkal inkább az, ha az egyjátékos kampány teljesítése után több cím kínálna hivatalos, elkülönített játékmódosítókat.
Ezekkel szabadon lehetne kísérletezni a játék rendszereivel. Közben nem sérülnének a ranglisták, az online mérkőzések vagy más játékosok élménye.
A cheat kódok aranykorából ugyanis nem feltétlenül a könnyebb győzelem hiányzik. Inkább az az érzés, hogy a játék egy ponton átadta nekünk a kulcsokat, és azt mondta: most már csinálj ezzel a világgal, amit csak szeretnél.
About the Author
