Van egy kellemetlen igazság az új multiplayer játékokról: ma már nem elég jónak lenni. Lehet egy online játék látványos, gyors, modern, technikailag korrekt és tele jó ötletekkel, ha közben a játékosok barátai továbbra is Fortnite-ban, Counter-Strike 2-ben, Call of Duty: Warzone-ban, Apex Legendsben vagy Valorantban ülnek.
És itt kezdődik a csapda.
Egy új multiplayer játék nem csak más játékokkal versenyez. Nem csak grafikával, fegyverérzettel, pályákkal, battle passzal vagy hangzatos ígéretekkel próbál figyelmet szerezni. Valójában komplett baráti társaságokkal, megszokott esti rutinokkal, több száz órányi közös emlékkel és évek alatt felépített digitális identitással harcol.
Ezért bukik el annyi új online játék. Nem mindig azért, mert rossz. Hanem azért, mert a játékosoknak már van hova belépniük este.
A nagy multiplayer játékok már digitális törzshelyek
A Fortnite, a CS2 és a Warzone nem egyszerűen játékok egy könyvtárban. Sok játékosnak ezek a digitális törzshelyei. Olyan helyek, ahol a barátok elérhetők, ahol megszületnek a belsős poénok, ahol megvan a megszokott szereposztás, és ahol mindenki tudja, ki fog túl agresszíven előrerohanni, ki fog hátul maradni, és ki kezdi el először szidni a matchmakinget.
Ez elsőre viccesnek hangzik, de játéktervezési szempontból brutálisan erős megtartóerő.
Egy új multiplayer játék nem csak azt kéri a játékostól, hogy próbáljon ki valami mást. Azt is kéri, hogy hagyja ott a megszokott csapatát, a rangját, a skinjeit, a pályaismeretét, a rutinját és azt az érzést, hogy ebben a játékban már otthon van.
Ez sokkal nagyobb kérés, mint amilyennek látszik.
Egy single player játéknál elég lehet egy jó történet, egy erős világ vagy egy különleges hangulat. Erről korábban is írtunk a single player játékok újraerősödéséről szóló cikkünkben. A multiplayer viszont más. Ott nem csak az számít, hogy mit játszol, hanem az is, hogy kikkel.
Ha a haverok nem mennek át, te sem biztos, hogy maradsz.
Nem játékot választunk, hanem társaságot
Sok gamer szereti azt mondani, hogy mindig azt játssza, ami jó. Ez részben igaz. De a multiplayer döntések nagy része nem ennyire tiszta.
Este nem mindig azt indítjuk el, ami szakmailag a legjobb. Sokszor azt, ahol a többiek már fent vannak.
Ha a társaság CS2-zik, akkor könnyebb belépni CS2-be. Ha mindenki Warzone-ban van, akkor hiába érdekel egy új shooter, valószínűleg visszamész a csapathoz. Ha a haveri kör Fortnite-ban beszélget, ökörködik és küldi egymásnak a klipeket, akkor a Fortnite már nem csak egy játék. Közös tér lesz.
Ezért nehéz új multiplayer játékot sikerre vinni.
Egy új online cím nem egyetlen embert akar átcsábítani. Egy egész társaságot kellene egyszerre átmozgatnia. Ha ötből ketten nem akarják kipróbálni, máris törik a lendület. Ha hárman átmennek, de ketten maradnak a régi játéknál, a csapat kettészakad. Ha az új játék első estéje döcögős, sokan nem adnak neki második esélyt.
Visszamennek oda, ahol már minden működik.
A régi játék nem mindig jobb. Csak kényelmesebb.
A Fortnite, a CS2 és a Warzone valódi ereje a megszokás
Sokszor úgy beszélünk a nagy multiplayer játékokról, mintha csak a frissítések, az eventek vagy a marketing tartaná életben őket. Ezek fontosak, de a valódi erő sokkal mélyebben van.
A megszokásban.
A játékos tudja, mire számítson. Tudja, hogyan mozogjon. Tudja, milyen fegyverek működnek. Tudja, melyik haver milyen hibát fog elkövetni. Tudja, mikor kell rotálni, mikor kell visszavenni a tempóból, és mikor kezdődik az a pont, ahol a csapat már nem is a győzelemért játszik, hanem csak azért, mert együtt vannak.
Ezek apróságnak tűnnek, de valójában ezekből áll össze a közös multiplayer élmény.
Egy új játékban mindezt újra kell építeni. Új pályák, új szabályok, új karakterek, új fegyverek, új meta, új hibák, új menük, új party rendszer, új kommunikációs szokások. Van, akinek ez izgalmas. De sok játékosnak egy hosszú nap után inkább teher.
Nem mindenki akar esténként új rendszereket tanulni.
Néha csak játszani akar a többiekkel.
Miért kevés az, hogy „ez az új játék jobb”?
Gamer csoportokban gyakran előkerül ez a mondat:
„Ez az új játék sokkal jobb, mint a régi.”
Lehet, hogy igaz. Csak nem biztos, hogy elég.
Egy játékos döntésében nem csak a minőség van benne. Ott van a kényelem, a megszokás, a társas nyomás, a befektetett idő és az is, hogy mit veszít a váltással.
Ha valaki 800 órát tett egy online játékba, akkor nem csak egy programot hagy ott. Otthagyja a pályaismeretét, a rangját, a statisztikáit, a skinjeit, a megszokott társaságát és azt az érzést, hogy ebben a világban már nem kezdő.
Egy új játékban újra béna lehet.
Ez sokaknak nem felszabadító, hanem fárasztó.
Pont ezért veszélyes azt hinni, hogy egy új online címnek csak jobbnak kell lennie. Nem elég jobbnak lenni. Elég erős okot kell adni arra, hogy a játékos elengedjen valamit, amibe már rengeteg időt, figyelmet és érzelmet tett.
Mi tartja bent a játékost a régi multiplayer játékban?
| Megtartóerő | Mit jelent a játékosnak? | Miért nehéz elengedni? |
|---|---|---|
| Baráti társaság | Közös esték, voice chat, belsős poénok | Egyedül az új játék sokkal gyengébb élmény |
| Rang és statisztika | Rank, K/D, win rate, elért szint | Senki sem szeret nulláról indulni |
| Skinek és vásárlások | Megszerzett vagy megvett tárgyak | A játékos úgy érzi, kár lenne otthagyni |
| Battle pass | Időhöz kötött jutalmak | FOMO-t épít, nehéz kiszállni |
| Játékismeret | Pályák, fegyverek, meta, taktika | Az új játék tanulása plusz energiát kér |
| Közösségi identitás | „Mi ezt játsszuk” érzés | A játék a társaság részévé válik |
| Megszokott hibák | Ismert bugok, ismert frusztrációk | A régi rossz néha kényelmesebb, mint az új ismeretlen |
Ez a táblázat jól mutatja, miért nem elég egy új játéknak látványosabbnak vagy frissebbnek lennie. A régi online játék mögött sokszor nem csak tartalom van, hanem múlt.
Ezt egy launch trailer nem tudja kiváltani.
A battle pass már nem mindig motivál, néha inkább fáraszt
A battle pass eleinte jó ötletnek tűnt. A játékos kapott célokat, jutalmakat, haladást, szezonális frissességet. Volt miért visszatérni.
Ma viszont sokaknál ez már átfordult fáradtságba.
Minden játék szezonokat akar. Minden játék napi feladatokat ad. Minden játék azt üzeni, hogy ha most nem lépsz be, lemaradsz valamiről. Ez egy ideig működik, aztán elkezd nyomasztóvá válni.
A játékos egyszer csak nem szórakozni megy be, hanem letudni valamit.
Ez már nem játékélmény, hanem digitális házimunka.
Erről a jelenségről már a live service játékok bukása kapcsán is írtunk. A modell önmagában nem halott, de egyre nehezebb úgy használni, hogy ne fárassza ki a játékost.
És ha egy új multiplayer játék ugyanazzal indít, mint mindenki más, akkor nagyon nehéz különlegesnek érezni.
Az első két óra sokszor eldönt mindent
Egy single player játék néha kap második esélyt. Akcióban megveszed. Visszatérsz hozzá később. Jön egy patch. Kijön egy DLC. Megvárod, amíg javítják. Egy multiplayer játék viszont sokkal kegyetlenebb terep.
Ott az első este nagyon sokat számít.
Ha az első két órában rossz a szerver, nehézkes a party rendszer, kaotikus a matchmaking, túl hosszú a belépés, zavaros a menü, kevés a tartalom vagy egyszerűen nincs meg az a bizonyos közös szikra, a játékosok nagyon gyorsan visszamennek oda, ahonnan jöttek.
Mert van hova visszamenniük.
Ez a legnagyobb különbség a mai piac és a régi multiplayer korszak között. Régen kevesebb alternatíva volt. Ma viszont minden játékos könyvtára tele van. Ha egy új cím nem fog meg azonnal, ott a CS2, a Fortnite, a Warzone, a Valorant, az Apex, a GTA Online, a Minecraft, a Roblox vagy bármelyik régi kedvenc.
A játékos figyelméért folyik a harc.
És ebben a harcban az új játék hátrányból indul.
A streamer-hype nem ugyanaz, mint a valódi közösség
Sok új multiplayer játék indulásakor van egy ismerős forgatókönyv. A nagy streamerek kipróbálják, a klipek pörögnek, a közösségi média tele van vele, mindenki arról beszél, hogy „na, ez most talán nagyot megy”.
Aztán két hét múlva csend lesz.
Ez azért történik, mert a streamer-hype nem ugyanaz, mint a valódi közösség. Attól, hogy egy játékot sokan néznek az első napokban, még nem biztos, hogy a baráti társaságok hosszú távon át is költöznek rá.
A néző kíváncsi. A játékos viszont döntést hoz.
Letölti? Meggyőzi a haverokat? Állítgatja a beállításokat? Megtanulja a rendszereket? Másnap is visszamegy? Egy hét múlva is elindítja? Ezek sokkal keményebb kérdések, mint az, hogy launch napján hány klip kering róla.
Egy új multiplayer játék nem attól lesz sikeres, hogy pár napig mindenki ránéz.
Hanem attól, hogy a társaságok ott is maradnak.
A tanulási fáradtság valós probléma
Sok gamer szereti azt hinni, hogy mindig nyitott az új játékokra. De az igazság az, hogy egy új multiplayer játék megtanulása munka.
Meg kell tanulni a pályákat, a fegyvereket, a karaktereket, a képességeket, a mozgást, a gazdasági rendszert, a matchmaking logikáját, a metát és a csapaton belüli szerepeket.
Ez eleinte izgalmas lehet. De ha az ember már több online játékot is végigtanult az elmúlt években, egy újabb rendszer könnyen fárasztóvá válik.
Főleg akkor, ha a régi játékban már jó.
Egy tapasztalt CS2-játékos tudja, hol kell tartani a célkeresztet. Tudja, hová megy a füst. Tudja, mikor kell rotálni. Egy Warzone-játékos érzi a tempót. Egy Fortnite-játékos ismeri az építést, a lootot, a szezonális logikát. Egy Valorant-játékos tudja, melyik ügynök mire való.
Egy új játékban mindez eltűnik.
A játékos újra kezdő lesz. És ezt nem mindenki akarja.
Miért bukik el sok új multiplayer játék?
A legtöbb bukás mögött nem egyetlen ok van. Inkább több probléma egyszerre.
| Bukási ok | Mit jelent a gyakorlatban? | Miért veszélyes? |
|---|---|---|
| Gyenge első benyomás | Rossz szerver, bugos indulás, zavaros tutorial | A játékos azonnal visszamegy a régi játékhoz |
| Nincs elég társas húzóerő | A barátok nem próbálják ki együtt | Egyedül gyorsabban unalmassá válik |
| Túl erős monetizáció | Korai shop, drága skinek, agresszív battle pass | A játék előbb kér pénzt, mint bizalmat |
| Túl nagy tanulási görbe | Sok rendszer, kevés magyarázat | A kezdők hamar elvesznek |
| Kevés valódi különbség | Ugyanaz más köntösben | Nincs ok elhagyni a régi játékot |
| Gyenge közösségi infrastruktúra | Rossz party, hiányos crossplay, nehézkes meghívás | A baráti kör nem tud kényelmesen együtt játszani |
Ezért nem elég ma az, hogy egy játék „nem rossz”. Egy új online címnek nagyon gyorsan meg kell mutatnia, miért éri meg átköltözni.
Nem kipróbálni.
Átköltözni.
Ez a két dolog teljesen más.
A live service játékok túl sokat kérnek túl korán
Sok új online játék ott rontja el, hogy már az első pillanattól teljes figyelmet akar. Még alig ismered, de már ott a shop. Még nem tudod, maradsz-e, de már ott a battle pass. Még nem épült ki a bizalom, de már limitált eventekkel sürget.
Ez fordítva ül a lovon.
A játékos előbb élményt akar. Aztán kötődést. Aztán csak utána lehet pénzt, időt és hosszú távú figyelmet kérni tőle.
Ha egy új multiplayer játék már az első órában úgy viselkedik, mintha évek óta az életünk része lenne, az könnyen visszataszítóvá válik.
A nagy játékok ezt azért tudják megtenni, mert már van múltjuk. A Fortnite, a CS2, a Warzone vagy a GTA Online már beépült sok játékos életébe. Egy új címnek viszont előbb bizonyítania kell.
A játékos nem tartozik hűséggel egy frissen megjelent játéknak.
A játéknak kell kiérdemelnie a figyelmet.
A single player játékok ezért kaptak új erőre
Érdekes módon pont a multiplayer fáradtság miatt lett újra erős téma a single player játékok visszatérése. Egy történetközpontú vagy hangulatos egyjátékos cím nem kéri, hogy a haverjaid is ott legyenek. Nem kéri, hogy minden este belépj. Nem büntet, ha két hétig nem játszol. Nem rak rád napi feladatokat.
Ezért sok játékos számára felszabadító.
Erről külön is írtunk a single player játékok újraerősödéséről szóló cikkünkben. Nem arról van szó, hogy a multiplayer halott. Inkább arról, hogy a játékosok egy része elfáradt az állandó jelenlétben.
Néha nem újabb rang kell.
Hanem egy játék, ami nem akar minden este visszarángatni.
Grafikon: mi dönthet arról, hogy egy játékos átvált-e új multiplayer játékra?
Az alábbi rész nem hivatalos kutatási adat, hanem szerkesztőségi szemléltetés. Azt mutatja meg, hogy egy átlagos multiplayer játékosnál milyen tényezők befolyásolhatják legerősebben a váltási döntést.
| Tényező | Becsült hatás a váltási döntésre | Szemléltetés |
|---|---|---|
| Barátok is játszanak vele | 35% | ███████████████████████████████████ |
| Jó első benyomás az első 2 órában | 20% | ████████████████████ |
| Ingyenes vagy alacsony belépési költség | 15% | ███████████████ |
| Erős jutalmazási rendszer | 10% | ██████████ |
| Egyedi játékmenet | 10% | ██████████ |
| Grafika és technikai minőség | 10% | ██████████ |
A grafika tehát fontos, de nem mindenható. Egy csodaszép játék is gyorsan kiürülhet, ha nem alakul ki körülötte közösség. Egy technikailag problémásabb cím pedig életben maradhat, ha a játékosok ott találkoznak a barátaikkal.
Ez bosszantó, de nagyon emberi.
A nagy játékok előnye nem mindig igazságos, de nagyon valós
Lehet panaszkodni arra, hogy a Fortnite, a CS2, a Warzone vagy az Apex Legends túl nagy árnyékot vet az új játékokra. Bizonyos szempontból ez igaz is. Egy új címnek nagyon nehéz olyan játékok ellen indulnia, amelyeknek már kész közösségük, tartalomgyártói ökoszisztémájuk, esport- vagy streaming-jelenlétük, rengeteg skinjük és megszokott játékosbázisuk van.
De ez nem csak a nagy cégek pénzéről szól.
A játékosok saját múltja is ott van ezekben a címekben.
Egy régi játék sokszor azért marad erős, mert a játékosok emlékei tartják életben. A közös győzelmek. A béna vereségek. A rage quit. A clutch. A régi szezonok. Az első skin. Az első komoly rank. Az első nagy visszatérés.
Egy új multiplayer játék ennek csak a lehetőségét tudja felajánlani.
A régi játék viszont már bizonyította, hogy ilyen emlékeket tud adni.
Mit kellene másképp csinálniuk az új online játékoknak?
Nem lehetetlen új multiplayer játékot sikerre vinni. Csak ma már sokkal több kell hozzá, mint egy korrekt alap.
Először is azonnali közös élményt kell adni. Nem elég, ha a játék majd húsz óra után nyílik ki. A társaságnak már az első este éreznie kell, hogy ebből lehet valami.
Másodszor nem szabad túl keményen büntetni a kezdőket. Ha a csapat gyengébb tagjai már az első meccseken elvesznek, akkor a többiek sem biztos, hogy maradnak. Egy baráti társaságban nem mindig a legjobb játékos tartja össze a csapatot. Néha pont az, aki csak lazán játszik, beszélget és jó hangulatot hoz.
Harmadszor a party rendszernek, crossplaynek, meghívásnak, lobby-nak és kommunikációnak hibátlanul kell működnie. Ezek nem apróságok. Ezek döntik el, hogy egy társaság kényelmesen át tud-e költözni.
Negyedszer az új játék nem kérhet azonnal teljes elköteleződést. Előbb élményt kell adnia. A monetizáció, battle pass és szezonális grind csak ezután jöhet.
A játékos nem pénztárca. Nem aktivitási mutató. Nem statisztika.
Ember, akinek már így is túl sok játék kér túl sok figyelmet.
A játékospszichológia fontosabb lett, mint valaha
A modern gaming egyik legfontosabb kérdése már nem csak az, hogy mit tud egy játék technikailag. Hanem az, hogy mit kér a játékostól.
Időt kér? Figyelmet kér? Pénzt kér? Barátokat kér? Újratanulást kér? Napi jelenlétet kér? Hűséget kér?
Egyre több játék bukik el azon, hogy túl sokat kér túl korán.
A játékosok pedig érzik ezt. Lehet, hogy nem mindig így fogalmazzák meg, de a döntés mögött ott van: „akarok én még egy játékot, ami minden este rám szól?”
Ez kapcsolódik ahhoz is, hogy miért tudnak bizonyos játékok addiktívvá válni. Erről a miért addiktívak a játékok című cikkünkben részletesebben is írtunk. A jutalmazás, a haladás, a társas nyomás és a lemaradástól való félelem együtt nagyon erős keverék.
Egy új multiplayer játék akkor jár jól, ha ezt nem kizsákmányolja, hanem okosan kezeli.
Nem az a kérdés, hogy jó-e az új játék, hanem hogy van-e okunk átköltözni
Ez a legfontosabb különbség.
Egy új multiplayer játék lehet korrekt. Lehet szórakoztató. Lehet látványos. Lehet benne jó ötlet. De ha nincs elég erős ok arra, hogy a társaság együtt váltson, akkor könnyen csak „az a játék” marad, amit pár napig kipróbáltunk, aztán elfelejtettünk.
A játékosok nem feltétlenül lusták. Nem feltétlenül zárkózottak. Egyszerűen csak már van helyük valahol.
Egy új multiplayer játék akkor tud kitörni, ha nem csak jobb meccseket kínál, hanem jobb közös élményt. Ha nem csak azt mondja, hogy „gyere át”, hanem azt is megmutatja, hogy miért éri meg a haverokat is áthozni.
Ez a különbség egy jó próbálkozás és egy valódi siker között.
Záró gondolat: a multiplayer jövője nem csak tartalomról szól
A következő évek nagy kérdése nem az lesz, hogy ki tud még egy látványos online játékot készíteni. Ilyenből sok lesz. A kérdés az, hogy ki tud olyan világot építeni, ahová a játékosok nem egyedül akarnak belépni, hanem együtt akarnak átköltözni.
Ez sokkal nehezebb, mint jó fegyvereket tervezni vagy új szezonokat gyártani.
A multiplayer játékok jövője nem csak a grafikán, nem csak a szervereken és nem csak a battle passon múlik. Hanem azon, hogy a játék képes-e valódi társas élményt adni.
Mert a játékos nem mindig a legjobb játékot választja.
Sokszor azt választja, ahol a barátai vannak.
About the Author
