A RetroSpace első pillantásra könnyen eladható lenne úgy, mint egy újabb retró látványvilágú belső nézetes sci-fi játék. Szögletesebb modellek, hetvenes éveket idéző jövőkép, mutánsok egy űrállomáson, fegyverek, lopakodás és fekete humor. A magyar The Wild Gentlemen játéka ennél valamivel nehezebben rakható egyetlen dobozba. Nem tiszta lövölde, horrorként sem követi végig a megszokott formulát, és a fejlődés sem abból áll, hogy néhány óránként egyszerűen nagyobb számokat kapunk. Több műfajból szedett össze olyan ötleteket, amelyek együtt egy meglehetősen sajátos sci-fi kalandot adnak.
Az alaphelyzet már önmagában elég furcsa. 2177-ben az emberiség utolsó reményét az AURORA-flotta jelenti, amely hatalmas űrállomásokkal új otthont keres. A száz évig tartó küldetés alatt az emberek jelentős része mélyálomban várja az utazás végét, miközben robotok, androidok és egy kiválasztott személyzet gondoskodik a rendszerek működéséről. Ebben a világban kapunk egy névtelen takarítót főszereplőnek, ami már jelzi, hogy a fejlesztők nem hagyományos űroperát akartak készíteni.
A dolgok akkor csúsznak teljesen félre, amikor az Aurora 5 letér a tervezett útvonaláról, majd elnyeli egy fekete lyuk. Az állomás a világűrben reked, a fedélzetet mutáns lények lepik el, ráadásul maga az Aurora 5 is két különböző időállapot között ugrál. A túlélés mellé így bekerül egy idővel és térrel játszó rejtély is. A főhős nem előre kijelölt megmentőként kerül a középpontba, egyszerűen ott van a katasztrófa közepén, és megpróbál rájönni, hogyan lehet kijutni belőle.
A RetroSpace egyik legerősebb ötlete, hogy nem akar minden helyzetre egyetlen helyes választ adni. Lehet lopakodni, hackelni, figyelemelterelést használni, csapdába csalni az ellenfeleket, kerülőutakat keresni vagy fegyverrel megoldani a helyzetet. Nem minden ajtóhoz ugyanazt a kulcsot keressük, és nem minden ellenfél azért kerül elénk, hogy kötelezően lelőjük.
Ebben érezni a System Shock és a Prey hatását, de szerencsére nem azok másolatáról van szó. A RetroSpace saját világot épít köré: a fejlesztők által disco-punknak nevezett hangulat, retrófuturisztikus gépek, élénk színek, groteszk humor és horror keveredik benne. Az Aurora 5 sokkal inkább néz ki egy régi sci-fi film jövőképének, mint annak, amit ma technológiailag hihető űrállomásként képzelnénk el.
A grafika szándékosan nem akar fotorealisztikus lenni. A fejlesztők alacsony poligonszámú modellekkel, vaskos formákkal és a hatvanas-hetvenes évek vizuális ötleteivel dolgoznak. Egy-egy képernyőkép elsőre egyszerűnek tűnhet, de az egész irány következetes. Aki csillogó, realisztikus sci-fi környezetet vár, nem ezt fogja kapni. A RetroSpace viszont már néhány kép alapján felismerhető, és legalább nem olvad bele a többi hasonló témájú játék közé.
A horror is hasonlóan kevert. A játék hivatalos leírása véres jelenetekről, erőszakról és felnőtt humorról beszél, miközben a komorabb részeket rendszeresen megtöri valamilyen abszurd ötlet vagy poén. Aki végig komor, feszült túlélőhorrort keres, annak ez a váltakozás sok lehet. Másnak pont az adhatja meg a játék karakterét, hogy nem próbál hosszú órákon keresztül ugyanabban a hangulatban maradni.
A pályák felépítése legalább ilyen fontos. A RetroSpace összekapcsolt területekkel dolgozik, a fejlesztők pedig metroidvania-szerű szerkezetként írják le a világot. Korábban látott helyszínek később új lehetőségekkel másképp is megközelíthetők, egyes útvonalak csak később nyílnak meg, és az állomás nem egymástól teljesen elszigetelt pályák sorozata.
Ha egy játék nem rak minden sarkon útvonaljelzőt a képernyőre, könnyebb eltévedni, főleg annak, aki a modernebb, erősen vezetett pályákhoz szokott. A RetroSpace inkább azt szeretné, hogy fejben ismerjük meg az Aurora 5-öt: hol jártunk, melyik ajtó volt lezárva, merre láttunk korábban kerülőutat, és hová lehet érdemes később visszatérni. Valakinek ez felfedezés, másnak időnként bolyongás lesz.
Hasonló okból volt érdekes az End of Abyss tesztünk is, bár a két játék teljesen más irányból közelít a felfedezéshez. A közös pont inkább az, hogy egyik sem akar végig egyetlen biztonságos útvonalon vezetni.
A RetroSpace egyik érdekes rendszere a Mutamod. Ezek a mutációk különleges képességeket adhatnak a karakternek, és nem egyszerűen arról szólnak, hogy több sebzést okozunk vagy nagyobb lesz az életerőnk. Lopakodásnál, harcban és felfedezés közben is új lehetőségeket nyithatnak, miközben mellékhatásuk is lehet. A fejlesztők külön kiemelik, hogy a mutációk váratlan következményekkel járhatnak, így az erősödés nem automatikusan ingyenes.
A hagyományos képességfánál ez jobban illik a játék világához. A főhős nem egyszerűen erősebb lesz, hanem olyan képességekhez nyúl, amelyek segíthetik a túlélést, közben viszont furcsább irányba is vihetik a karaktert. Egy fekete lyuk által kiforgatott űrállomáson ez érdekesebb ötlet annál, mint ha minden második órában egyszerűen tíz százalékkal több életerőt kapnánk.
A halált sem hagyományos újratöltéssel intézi el a játék. A RetroSpace világában a klónozás a rendszer része, tehát a kudarc nem pusztán egy Game Over képernyőt jelent. Többféle megoldási lehetőségnél ez különösen jól jöhet, mert könnyebb kísérletezni akkor, ha egy rossz ötlet nem feltétlenül jelent hosszú perceknyi ismétlést.
A közvetlen harc ettől még fontos része az egésznek. Lőfegyverek és közelharci eszközök is vannak, de a RetroSpace nem úgy épül fel, hogy minden helyiséget kötelező harci arénának tekintsünk. Egy biztonsági rendszer feltörése, egy kerülőút vagy az ellenfél csapdába csalása ugyanúgy működőképes lehet.
A kérdés inkább az, hogy ezek a lehetőségek mennyire működnek jól együtt. Ha a lopakodás, a hackelés, a környezet használata és a harc tényleg összeér, a RetroSpace több lehet egy különös külsejű lövöldénél. Ha valamelyik megoldás csak ritkán használható, már kevésbé lesz érdekes az a szabadság, amit a játék egyébként kínál.
A korai Steam-fogadtatás mindenesetre kedvező. A megjelenés utáni első napokban az értékelések több mint 90 százaléka pozitív volt. Ez még kevés idő, a hosszabb távú megítélés változhat, de a rajt alapján a közönség egyelőre jól fogadta a furcsa keveréket.
Különösen érdekes, hogy mindezt egy magyar stúdió rakta össze. A The Wild Gentlemen korábban leginkább a Chicken Police világával vált ismertté, a RetroSpace viszont egészen más vállalkozás. Nem egyszerűen más környezetben játszódik, hanem jóval összetettebb játékmeneti rendszerekre épít.
Magyar játékosként van ennél közvetlenebb előny is: hivatalos magyar kezelőfelületet és magyar feliratot kapunk. Teljes magyar szinkron nincs, az angol hang maradt, de egy sok szöveggel és történeti részlettel dolgozó játéknál a magyar felirat így is sokat számít. Ráadásul már a megjelenéskor benne van a játékban, nem egy később elkészülő közösségi fordításra kell várni.
Az utóbbi időben több magyar vonatkozású lokalizáció is előkerült nálunk. A Shroud of the Woods hivatalos magyar szinkronjáról szóló cikkünkben ennél is tovább mentünk, hiszen ott teljes magyar hangról beszélhettünk. A RetroSpace esetében a magyar felirat és kezelőfelület a fontos, de egy hazai fejlesztésű játéknál jó látni, hogy a magyar közönség nem maradt ki.
Technikai oldalról a RetroSpace papíron kifejezetten barátságos. A minimum gépigényhez Intel Core i5-8400 vagy AMD Ryzen 5 2600 processzor, 16 GB memória és NVIDIA GeForce GTX 1050 Ti 4 GB vagy Radeon RX 570 szükséges. A fejlesztők ezzel 1080p felbontás mellett alacsony vagy kiegyensúlyozott beállításokkal körülbelül 30 képkocka/másodperces teljesítményt céloznak.
Az ajánlott konfiguráció sem ugrott át a felső kategóriába. Intel Core i5-11600K vagy Ryzen 5 5600G, 16 GB RAM, valamint GTX 1650 vagy RX 6600 szerepel a listán. A megadott cél ebben az esetben 1080p, magas grafikai beállítások és legalább 60 FPS. DirectX 12 szükséges, a fejlesztők pedig külön SSD használatát ajánlják.
2026-ban ez visszafogott követelmény. A RetroSpace hivatalosan több generációval korábbi videokártyákkal is számol, így legalább nem irreálisan magas a belépési küszöb. Ettől egy adott gépen még nem garantált a hibátlan teljesítmény, de a hivatalos lista alapján nem csak új felső kategóriás hardverrel lehet nekivágni.
Steam Deck esetén még korai biztosat mondani. A Steam adatlapján a kompatibilitás jelenleg ismeretlenként szerepel, ezért aki kifejezetten kézi PC-n szeretne játszani vele, jobban jár, ha megvárja a Valve minősítését vagy több hosszabb távú teljesítménytesztet.
A retrófuturisztikus látvány nem technikai erődemonstráció, de könnyen felismerhető, és jól illik az Aurora 5 furcsa világához.
A következő RetroSpace-videó jól megmutatja a környezetet és azt a furcsa keveréket, amelyre az egész játék épül:
Önmagában egyik rendszer sem tűnik forradalminak, de nem is feltétlenül ez a lényeg. Van horror, de nem akar folyamatosan ijesztgetni. Van lövöldözés, de nem minden problémát fegyverrel kell megoldani. A fejlődésnek lehet ára, a pályák összekapcsolódnak, a halál pedig bele van építve a világ működésébe. Ettől az egész sokkal érdekesebbnek tűnik, mintha csak egyetlen mechanikára próbálnák felhúzni.
Aki lineáris, gyors tempójú lövöldét keres, valószínűleg túl sok kerülőutat és matatást kap. Aki végig komor túlélőhorrort szeretne, annak a humor és a disco-punk stílus törheti meg túlságosan a hangulatot. A retró grafika szintén olyan elem, amelyről már az első képek alapján el lehet dönteni, hogy valakinek bejön-e.
Gyors döntésként a RetroSpace azoknak tűnik jó választásnak, akik szeretnek felfedezni, nem bánják, ha néha maguknak kell összerakniuk a következő lépést, és értékelik, ha egy helyzetre több megoldás is létezik. A magyar felirat, a barátságosabb hardverigény és a jó korai Steam-fogadtatás mind mellette szól. Aki viszont feszes, lineáris és folyamatosan akciózó FPS-t keres, jobb, ha nem pusztán a fegyverek alapján dönt.
A RetroSpace nem 2026 legszebb vagy legnagyobb játéka akar lenni, és láthatóan nem is ez volt a cél. Sokkal inkább egy furcsa, magyar fejlesztésű sci-fi kaland, amelynek már néhány képkockájáról felismerhető a saját világa, és amely hajlandó kockáztatni azzal, hogy nem minden játékosnak ugyanazt az egyetlen megoldást kínálja.
Az Aurora 5 fedélzetére ezért annak érdemes felszállnia, aki szeretné látni, mi történik akkor, amikor egy magyar stúdió fogja a régi belső nézetes játékok ötleteit, hozzáad kozmikus horrort, hetvenes évekbeli sci-fit és jó adag furcsaságot, majd nem próbálja az egészet sterilre csiszolni.
