A videojátékok ritkán mondják ki, hogy maradjunk még egy órát. Nincs is rá szükségük. Elég, ha folyamatosan elénk tesznek egy újabb teljesíthető célt, majd a megfelelő pillanatban jutalmat adnak érte.
Egy küldetés után tapasztalati pont jár. Egy mérkőzés végén megtelik egy fejlődési sáv. Egy nehéz ellenfél legyőzésével új képesség vagy felszerelés válik elérhetővé. Mire a játékos átveszi a jutalmat, már meg is jelent előtte a következő feladat.
Ezt az ismétlődő rendszert nevezzük jutalmazási huroknak, angolul reward loopnak. Ez a játéktervezési megoldás önmagában nem káros, és nem is feltétlenül manipulatív. A jól felépített jutalmazás visszajelzést ad, láthatóvá teszi a fejlődést, és értelmet ad a befektetett időnek.
A gond akkor kezdődhet, amikor már nem maga a játék érdekes, hanem kizárólag a következő jutalom megszerzése hajt tovább.
A jutalmazási hurok három lépése
A legegyszerűbb jutalmazási hurok három részből áll:
- A játék kijelöl egy célt.
- A játékos teljesíti a szükséges feladatot.
- A rendszer jutalmat ad.
Ezután megjelenik egy újabb cél, és a folyamat kezdődik elölről.
Egy szerepjátékban a játékos ellenfeleket győz le, tapasztalati pontot szerez, majd szintet lép. Az új képességekkel korábban túl nehéznek tűnő kihívások is teljesíthetővé válhatnak. Egy lövöldözős játékban mérkőzések, feladatok vagy rangok után új felszerelés és kozmetikai tartalom nyílhat meg. A Stardew Valley-ben az elültetett magból termés lesz, a bevételből pedig jobb eszközöket vagy újabb vetőmagokat lehet vásárolni.
A műfaj eltérő, de az alapelv ugyanaz: a játékos érzi, hogy volt értelme annak, amit csinált.
Rövid, közép- és hosszú távú célok
A legtöbb videojáték egyszerre több jutalmazási hurkot működtet.
A rövid távú hurok néhány másodperc vagy perc alatt lezárul. Ilyen lehet egy ellenfél legyőzése, egy tárgy megszerzése vagy egy pontosan végrehajtott mozdulat. A középtávú cél már egy küldetéshez, mérkőzéshez vagy szintlépéshez kapcsolódhat. A hosszú távú hurok pedig akár heteken át tarthat: ide tartozhat egy karakter teljes kiépítése, egy ritka felszerelés megszerzése vagy egy szezonális fejlődési rendszer végigjátszása.
A jó játékok ezeket egymásra építik. Miközben a játékos egy távolabbi cél felé halad, kisebb sikereket is elér, ezért a fejlődés nem válik láthatatlanná.
Ha túl sokáig nem történik semmi érdemi, a játék fárasztóvá válhat. Ha viszont minden apró mozdulatért látványos jutalom jár, azok gyorsan jelentéktelenné válhatnak.
Nem a jutalmak száma számít igazán, hanem az, hogy van-e valódi súlyuk.
Nem minden jutalom egy új tárgy
A jutalom hallatán sokan azonnal fegyverekre, páncélokra vagy virtuális pénzre gondolnak. Pedig egy játék ennél jóval többféle módon adhat sikerélményt.
Jutalom lehet egy új történetrész, egy korábban lezárt terület megnyitása, egy különleges képesség vagy egy nehéz ellenfél legyőzése. Ugyanilyen fontos lehet egy összetett rendszer megértése vagy a játékos saját ügyességének fejlődése.
A Dark Souls és az Elden Ring jól mutatja ezt. Egy főellenfél legyőzése után természetesen tárgyakat vagy erőforrásokat is kaphatunk, de a legerősebb sikerélményt gyakran maga a felismerés adja: megtanultuk a támadásokat, pontosabban időzítettünk, és végül megoldottunk egy korábban lehetetlennek tűnő helyzetet.
Ilyenkor nemcsak a karakter számai emelkednek. Maga a játékos válik ügyesebbé.
A dopamin szerepét gyakran leegyszerűsítik
A videojátékok jutalmazási rendszereiről gyakran úgy beszélnek, mintha minden egyetlen képletre épülne: a játék jutalmat ad, az agy dopamint termel, ezért folytatjuk.
A valóság ennél összetettebb.
A dopamin fontos szerepet játszik a tanulásban, a jutalmak előrejelzésében és a célok követésében. Nem egyszerűen egyfajta örömhormon, amely minden jutalom után automatikusan működésbe lép.
Az agy számára az is számít, hogy a kapott jutalom mennyire tér el attól, amire előzetesen számítottunk. Egy váratlanul értékes tárgy vagy ritka felszerelés erősebb visszajelzést adhat, mint egy teljesen kiszámítható eredmény.
Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy a véletlenszerű zsákmány izgalmasnak érződik. Minden újabb próbálkozásban ott marad a lehetőség, hogy éppen most érkezik meg a keresett tárgy.
Ettől még nem lehet minden játékos viselkedését egyetlen agyi folyamattal megmagyarázni. Az aktuális hangulat, a társas élmény, a személyes célok és maga a játék minősége egyaránt befolyásolhatja, hogy egy jutalmazási rendszer mennyire hatásos.
A videojátékok pszichológiai hatásairól szóló cikkünkben részletesebben is bemutattuk, hogy ugyanaz a játék miért hathat eltérően különböző emberekre.
A Diablo és a következő zsákmány ígérete
A jutalmazási hurok működése különösen jól felismerhető azokban a játékokban, amelyek a fejlődést részben kiszámítható, részben véletlenszerű jutalmakra építik.
A Diablo-sorozatban az ellenfelek legyőzése azonnali visszajelzést ad. A megszerzett felszerelés erősíti a karaktert, az új képességek pedig új lehetőségeket nyithatnak meg. A fejlődés ezután nehezebb területek és erősebb ellenfelek felé tereli a játékost.
A zsákmányt részben az teszi izgalmassá, hogy nem lehet előre tudni, mikor érkezik meg a keresett tárgy. Bármelyik ellenfél vagy láda adhat valami értékeset.
A véletlenszerű jutalom önmagában nem tisztességtelen. Izgalmat és változatosságot teremthet. A kérdés inkább az, hogy arányban áll-e a jutalom a befektetett idővel.
Ha hosszú órák után sem érződik előrelépés, a rendszer könnyen fárasztóvá válik. Ha viszont minden próbálkozás közelebb visz a célhoz, a ritka felszerelés megszerzése valóban megérdemelt eredménynek érződhet.
A Fortnite vereség után is adhat előrehaladást
A Fortnite jutalmazási rendszere nem kizárólag a mérkőzések megnyerésére épül. Tapasztalati pontok, időszakos feladatok, szezonális kihívások és kozmetikai feloldások tartják mozgásban a fejlődést.
A rendszer akkor is adhat előrehaladást, ha a játékos nem nyeri meg a mérkőzést. A vereség így sem feltétlenül jelent teljesen eredménytelen játékidőt, hiszen egy kisebb feladat teljesítése vagy egy újabb szint elérése továbbra is sikerélményt adhat.
A szezonális határidők ugyanakkor nyomást is teremthetnek. Ha egy jutalom csak korlátozott ideig érhető el, a játékos már nemcsak azért játszhat, mert kedve van hozzá, hanem azért is, mert nem akar lemaradni róla.
Ilyenkor a jutalmazási rendszer már nem pusztán ösztönzi a játékot, hanem sürgetni is kezdi a játékost.
Amikor a jutalom fontosabb lesz, mint a játék
A jutalmazási rendszer akkor működik jól, ha támogatja a játékélményt. Segít átlátni a fejlődést, értelmet ad a teljesített feladatoknak, és új lehetőségeket nyit meg.
A gond akkor kezdődik, amikor a jutalom fontosabbá válik, mint maga a játék.
Erre utalhat, ha valaki kizárólag egy napi vagy heti feladat miatt lép be, már nem élvezi a tevékenységet, mégis folytatja, vagy veszteségként éli meg egy időszakos jutalom kihagyását. Ilyenkor a külső ösztönzők lassan átvehetik a belső motiváció helyét.
A játékos már nem azért indítja el a programot, mert kíváncsi rá vagy jól érzi magát benne. Azért lép be, mert lejár egy feladat, elveszhet egy jutalom, vagy már csak néhány pont hiányzik a következő szinthez.
A jutalmazási hurok önmagában nem jelent függőséget. Attól, hogy valaki hosszú időn keresztül szeret egy játékot, még nem beszélhetünk problémás viselkedésről.
A játékok addiktív működéséről külön cikkben foglalkoztunk. Az online játékok elengedésének nehézségét szintén részletesebben körüljártuk.
A jó jutalom hozzáad az élményhez
Egy jól megtervezett jutalom nem csupán egy újabb ikon vagy megtöltött fejlődési sáv.
Az új képesség megváltoztathatja a játékmenetet. Egy megszerzett felszerelés új stratégiát nyithat meg. Egy történeti jutalom választ adhat egy korábbi kérdésre. Egy nehéz feladat teljesítése pedig valódi elégedettséget adhat.
A gyengébb rendszerek ezzel szemben rengeteg apró jutalmat szórnak a játékos elé, amelyeknek alig van jelentőségük. Folyamatosan történik valami, mégis kevés eredmény marad emlékezetes.
Az ikonok villognak, a sávak megtelnek, a játékos pedig egy idő után már azt sem tudja, mit oldott fel.
A jutalmazási hurok nem valamiféle titkos trükk, hanem a játéktervezés egyik legalapvetőbb eszköze. Képes fenntartani a kíváncsiságot, láthatóvá tenni a fejlődést és megerősíteni a sikerélményt.
Ugyanez a rendszer azonban üres rutinná válhat, ha minden elemét kizárólag a játékidő növelésének rendelik alá.
A legjobb játékokban nem azért teljesítjük a következő feladatot, mert félünk elveszíteni egy jutalmat. Azért folytatjuk, mert maga a következő lépés is érdekel bennünket.
