A Roblox évek óta menekül a „játék” címke elől. Most lehet, hogy ez üt visszaVan ebben az egész történetben egy egészen ironikus csavar. Amikor a Roblox az üzleti eredményeiről beszél a befektetőknek, nagyon ritkán hangzik el a „videojáték” kifejezés. Inkább olyan szavakat használnak, mint platform, ökoszisztéma vagy digitális élménytér. A cél évek óta az, hogy a Robloxot ne egy Minecraft-szerű játéknak lássák, hanem valami sokkal nagyobbnak.
Most pedig az Európai Unió nagyjából annyit mond:
„Rendben, ha ennyire nagy platform vagytok, akkor ugyanazok a szabályok is vonatkoznak rátok.”
Ez nem büntetés, inkább a saját sikerük mellékhatása.
Ez már nem iskola utáni lövölde
A Roblox ma már tényleg nem arról szól, hogy valaki iskola után belép, lelő pár zombit, aztán kilép. A gyerekek ott lógnak órákon át. Láttam már, hogy csak beszélgetni lépnek Robloxba, miközben a Discord kihasználatlanul villog mellette. Közben virtuális koncertekre járnak, márkák saját boltjaiban vásárolnak, a fejlesztők pedig komoly pénzeket keresnek egy-egy sikeres élménnyel. Ez már inkább digitális város, mint játék, nem nézheted ugyanúgy, mint egy egyjátékos RPG-t.
A piactér árnyoldala
Ami viszont engem mindig zavart a Robloxban, az nem a grafika vagy a játékmenet, hanem az, ahogyan elképesztően ügyesen pénzköltésre ösztönzi a fiatalokat. A Robux, a limitált cuccok és az időzített akciók miatt néha már inkább mobilos lehúzás, mint gyerekjáték. Persze nem minden fejlesztő ilyen, rengeteg kreatív alkotó épített fantasztikus világokat. Ugyanazon a piactéren dolgoznak viszont, ahol a játékosok által készített tartalom és a láthatatlan munka közötti határvonal elmosódik, és ahol néhányan pontosan tudják, hogyan lehet a FOMO-ra építve még egy kis Robuxot kiszedni a játékosokból.
Na, itt jön képbe a DSA. Ha a Roblox valóban megkapja a VLOP-besorolást, sokkal részletesebben kell majd bizonyítania, hogyan védi a kiskorúakat, miként működik a moderációja, és hogyan kezeli az ajánlórendszereit. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy holnaptól minden jobb lesz, a szabály önmagában még nem old meg semmit. Viszont egy dolgot igen: sokkal nehezebb lesz azzal védekezni, hogy:
„ennyi felhasználó mellett ezt nem lehet tökéletesen megoldani”.
Nem csak a Roblox problémája
Érdekes mellékszál, hogy ez a fordulat más cégeknek is fejfájást okozhat. A modern piacon a gigantikus szolgáltatásalapú címek uralják a figyelmet, a gamerek pedig szinte belefulladnak az új játékok áradatába, ami átalakítja a fogyasztási szokásokat. A Fortnite például már régen nem csak battle royale: koncerteket rendez, filmes premiereknek ad otthont, és folyamatosak a közösségi események. A Minecraft is egyre inkább oktatási és közösségi platform, nem pusztán építőkockás sandbox. Egyelőre nem ugyanaz a jogi helyzetük, de az irány jól látszik.
A Roblox vezetői évek óta a metaverzum legjobb példájaként mutogatják a platformot a befektetői prezentációkon. A „metaverzum” hype ugyan azóta látványosan kifulladt, de a Roblox közben csendben megcsinálta azt, amiről a többi techcég csak PowerPoint-diákat gyártott. Csak éppen ezzel együtt megérkeztek azok a problémák is, amelyek eddig inkább a Facebookot vagy a TikTokot érintették.
Lehet, hogy néhány év múlva már nem az lesz a vita, videojáték-e a Roblox, hanem az, hogy egy videojáték meddig maradhat videojáték, mielőtt hivatalosan is közösségi hálózattá válik. És ha ez a határ egyszer végleg eltűnik, nem a Roblox lesz az utolsó, amelynek alkalmazkodnia kell.
