Ha egy gamer monitor hátulján van HDMI és DisplayPort is, elsőre egyszerűnek tűnik a választás: PC-hez DisplayPort, konzolhoz HDMI. Sok esetben tényleg ez lesz a jó döntés, csak nem azért, mert az egyik csatlakozó játékra eleve gyorsabb vagy jobb lenne.
Egy 144 vagy 165 Hz-es monitornál gyakran mindkettő ugyanazt tudja. A különbség akkor kezd számítani, amikor nő a felbontás, a képfrissítés, bekapcsoljuk a HDR-t, vagy a monitor valamelyik funkcióját csak az egyik bemeneten kapjuk meg.
Nem minden HDMI és DisplayPort egyforma
A DisplayPort régóta alapvető PC-s csatlakozó. A videokártyákon sokszor több ilyen kimenet is van, a gamer monitorok pedig gyakran ezen keresztül adják a legmagasabb képfrissítést.
De nem mindig.
Az egyik monitor HDMI-n és DisplayPorton is tudhatja ugyanazt a 165 Hz-et, egy másik HDMI-n megállhat 144 Hz-nél, miközben DisplayPorton eléri a 180-at. VRR-nél is lehet hasonló eltérés.
Ilyenkor nem sokat ér az általános tanács, hogy „használj DisplayPortot”. A monitor adatlapján kell megnézni, melyik bemenet mit enged.
A VRR körül ráadásul önmagában is van elég kavarodás, főleg amikor a FreeSync és a G-Sync is bekerül a képbe. Erről a G-Sync, FreeSync és V-Sync összehasonlításánál már részletesebben írtunk.
A HDMI sem az a régi, tévéhez való csatlakozó, aminek sokan még mindig gondolják. A HDMI 2.1 4K 120 Hz-et, VRR-t és más modern gamer funkciókat is kiszolgálhat. A szabvány fejlődése azóta sem állt meg, de egy mai monitor mellett ennél sokkal érdekesebb, hogy a rajta lévő port ténylegesen milyen módokat támogat.
| Csatlakozás | Mire használják gyakran? | Mire érdemes figyelni? |
| HDMI 2.0 | Full HD és 1440p, magasabb képfrissítés | a maximális Hz monitorfüggő |
| HDMI 2.1 | 4K, magas képfrissítés, VRR | az egyes eszközök képességei eltérhetnek |
| DisplayPort 1.4 | a mai gamer monitorok nagy része | nagyobb felbontásnál DSC is használható |
| DisplayPort 2.1 | újabb, nagyon magas képfrissítésű monitorok | az UHBR támogatás szintje sem mindegy |
A DisplayPort 1.4 például ma sem számít kevésnek. Nagy felbontásnál és magas képfrissítésnél DSC-t is használhat, vagyis tömörítéssel viszi át a jelet. Ettől nem lesz játék közben hirtelen mosott vagy látványosan gyengébb a kép.
144 Hz-nél könnyű túlgondolni az egészet
Full HD vagy 1440p mellett, 144–165 Hz környékén sok gamer monitoron HDMI-val és DisplayPorttal is ugyanoda jutunk.
165 Hz az 165 Hz.
Nem lesz gyorsabb a monitor attól, hogy kihúzzuk a HDMI-kábelt és bedugunk helyette egy DisplayPortot, ha mindkét bemenet ugyanazt a módot támogatja.
240 Hz fölött már könnyebb belefutni korlátokba. Főleg 4K-n. Ott már előkerülhet a csatlakozó verziója, a videokártya kimenete, a DSC és maga a kábel is.
Egy rossz kábel ráadásul nem feltétlenül úgy jelzi magát, hogy egyszerűen eltűnik a kép. Néha villan egyet a monitor, pár másodpercre elsötétül, vagy a legmagasabb képfrissítés nem működik stabilan.
A 240 Hz-es kijelzőknél maga a magasabb képfrissítés is külön téma. A 144 Hz és 240 Hz közötti különbséget ezért nem csak a csatlakozók oldaláról érdemes nézni.
Konzolon nincs ekkora filozófia. PlayStation és Xbox mellett HDMI-t használunk, és inkább arra kell figyelni, hogy a tévén melyik port tudja a 4K 120 Hz-et és a VRR-t. Nem ritka, hogy több HDMI-aljzat közül csak egy vagy kettő tud minden fontos funkciót.
PC-n én elsőre DisplayPortot dugnék be. Beállítanám a monitor maximális képfrissítését, megnézném, működik-e a VRR, aztán valószínűleg évekig nem nyúlnék hozzá.
Aki viszont HDMI-n használja ugyanazt a monitort, és minden kívánt funkció működik, annak nincs mit megjavítania.
A kábelek közötti vita általában akkor válik hirtelen érdekessé, amikor megérkezik az új 240 Hz-es vagy 4K-s monitor, a Windowsban pedig valamiért nincs ott az a frissítési frekvencia, amit a dobozon hatalmas számokkal reklámoztak. Ilyenkor már tényleg érdemes benézni a gép mögé.
