A tápegységgel van egy furcsa probléma: általában akkor kezdünk komolyan foglalkozni vele, amikor már majdnem kész a gép.
Bekerül a kosárba a CPU, a videokártya, az alaplap, a RAM, aztán előkerül a régi táp típusa. 650 watt. Elsőre kevésnek hangzik, főleg amikor ugyanabban a webshopban ott sorakoznak a 850, 1000 és 1200 W-os modellek.
Csakhogy egy mai gamer PC-nél a „650 W már kevés” ugyanúgy értelmetlen kijelentés, mint az, hogy „750 W mindenre elég”. Milyen videokártyához? Milyen CPU-val? Melyik tápegységről beszélünk?
Az RTX 5070-nél például az NVIDIA 650 W-os szükséges rendszerteljesítményt ad meg. Egy RTX 5080-nál ugyanez már 850 W. Ez két hivatalos ajánlás ugyanabból a GeForce-generációból, és rögtön van köztük 200 watt.
Itt nagyjából el is dől, miért nincs egyetlen jó válasz a címben feltett kérdésre.
A videokártya adatlapja többet ér a fórumos bemondásnál
Az RTX 5070 Ti mellé az NVIDIA 750 W-os rendszerteljesítményt ír. Az AMD RX 9070 XT tipikus kártyafogyasztása 304 W, a minimum PSU-ajánlás ennél a modellnél szintén 750 W.
Az RTX 5080 már 360 W-os Total Graphics Power értékkel szerepel, és 850 W-os rendszerteljesítmény-ajánlást kapott.
Ezeket könnyű félreolvasni. A 850 W nem azt jelenti, hogy az RTX 5080 ennyit fogyaszt. A GPU TGP-je 360 W, a nagyobb szám a komplett géphez megadott tápegység-ajánlás.
Ugyanezért nincs sok értelme egy CPU és egy GPU specifikációjából két számot összeadni, majd kijelenteni, hogy megvan a szükséges táp. A gépben ott van az alaplap, a RAM, az SSD, esetleg több meghajtó, ventilátorok, pumpa, USB-s cuccok, és kell valamennyi tartalék is.
A gyártói ajánlást viszont nem lefelé kerekíteném. Ha a konkrét VGA adatlapján 750 W szerepel, nem abból indulnék ki, hogy „egy jó 600-as biztos elviszi”. Lehet, hogy elviszi. Csak egy új gép építésénél minek innen nekifutni?
Ráadásul az sem mindegy, pontosan melyik kártyáról van szó. Egy gyárilag húzott ASUS, MSI, Gigabyte vagy Sapphire modell ajánlása eltérhet a referenciakártyáétól.
Ezért videokártya-vásárlásnál a gép többi részét is hozzá kell nézni a kiszemelt GPU-hoz. A táp típusa legalább olyan érdekes adat, mint az, hogy hány watt van ráírva.
És mi van azzal a 650 wattos táppal?
Ha egy normális, megfelelő csatlakozókkal rendelkező modellről beszélünk, egyáltalán nem biztos, hogy bármit is kell vele csinálni.
Ez az a pont, ahol a konkrét típusszám fontosabb lesz a nagy W feliratnál.
Egy ismert platformra épülő, rendes védelemmel szerelt 650 W-os táp és egy gyanúsan olcsó 850 W-os modell közül nem azért választanám a másodikat, mert 200-zal nagyobb szám van a dobozán. Tápegységnél a belső felépítés, a feszültségszabályozás, a védelmek, az alkatrészek, a garancia és még a ventilátor viselkedése is számít.
A 80 PLUS Gold sem minőségi bizonyítvány. A jelölés elsősorban a hatásfokról mond valamit. Nem helyettesít egy rendes tesztet, nem mondja meg önmagában, mennyire jók a védelmek, és azt sem, hogy öt év múlva mit várhatunk a táptól.
Innen nézve már a wattverseny is kicsit máshogy fest.
| Ha ilyen gépet építünk | Itt kezdenénk keresni |
| Visszafogott gamer konfiguráció | 500–650 W |
| Mai középkategóriás gép | 650–750 W |
| Erősebb GPU-val szerelt PC | 750–850 W |
| Nagy fogyasztású csúcskonfiguráció | 850 W fölött |
Nem konfigurátor ez, inkább gyors tájékozódási pont. A pontos GPU gyártói ajánlása felülírja.
A Gamers Nexus fenti videójában pont az az érdekes, hogy valódi konfigurációk fogyasztását mérik. Nem PSU-kalkulátor dob ki egy számot, hanem látszik, mi történik terhelés alatt. A papíron szükségesnek gondolt és a tényleges teljesítmény között néha meglepően nagy a rés.
Van még egy adat a tápon, amit megnéznék
Az ATX-verzió.
Ha már új tápegységet vásárolunk egy erősebb, mai géphez, az ATX 3.1-es modelleknek van értelmük. Az ATX 3.x követelményei számolnak a PCI Express videokártyák rövid idejű teljesítménykiugrásaival, és a mai nagy teljesítményű kártyáknál a 12V-2×6 csatlakozó is előkerülhet.
Ez persze nem teszi használhatatlanná a régebbi jó tápokat. Ha viszont úgyis ott állunk a boltban két hasonló árú modell között, már nehéz indokolni, miért pont a régebbi szabványút vinnénk haza.
A moduláris kábeleknél viszont van egy sokkal kellemetlenebb csapda.
Ott marad a gépépítős dobozban egy régi PCIe-kábel, az új tápon is ugyanolyannak néz ki az aljzat, bele is megy. Csakhogy a tápegység felőli lábkiosztás nem univerzális. Eltérhet két gyártó között, és akár egy gyártó különböző sorozatainál is.
Ezt nem érdemes kipróbálni. Rossz kábellel hardvert is ki lehet nyírni.
A régi tápoknál ugyanezért nem csak a wattot nézném. Egy pár éves, jó minőségű 650 vagy 750 W-os modell teljesen más történet, mint egy tíz éve dolgozó darab, amely már több gépet kiszolgált. Az alkatrészek öregszenek, a csatlakozók változnak, közben a videokártyák tápellátása sem ugyanott tart, mint amikor megvettük.
És talán ez az egész PSU-választás legkevésbé látványos része. Videokártyánál lehet benchmarkot nézni, CPU-nál százalékokat hasonlítani, RAM-nál időzítéseket bújni. A tápegységnél sokszor egy unalmas típusszámot kell bepötyögni a keresőbe, majd elolvasni egy normális tesztet.
Inkább ezt csinálnám, mint hogy a 650-es szám láttán reflexből rendeljek egy 1000 wattosat.
