Szeptember első hete már többet mond mint a 2026-os egész nyara.
Szeptember 3-án érkezik a The Blood of Dawnwalker. A Rebel Wolves első játéka, de nem új arcok csinálják. Witcher 3-as veteránok alapították Lengyelországban, és ez látszik is a helyszínen, aki látta mit tudtak kihozni a Phantom Libertyből, az érti miért erős ez a vonal. Vale Sangora, Kárpátok, egy völgy ahol vámpírok az urak. Te Coen vagy, félig ember, félig vámpír, és a családodat kellene kiszedni Brencis karmai közül. Csak közben ketyeg az óra. A játék 30 napot ad játékidőben.
Ezt én imádom. Meg utálom egyszerre.
Mert ha jól csinálják, akkor minden döntésnek súlya van. Ha rosszul, akkor meg jön a save scum és a YouTube guide, hogy melyik quest mikor tűnik el. A konzolos infó sem megnyugtató teljesen, a legutóbbi hírek szerint PS5-ön és Xboxon 30 és 40 fps-es módokat céloznak, 60-ról egyelőre nincs szó. Nyílt világ, Unreal Engine 5, nappal ember, éjjel vámpír képességek. Papíron ez a Witcher vérvonal logikus folytatása.
Kiotó nem kér bocsánatot
Aztán másnap jön a Capcom és lepakol egy teljesen más kardot az asztalra.
Az Onimusha: Way of the Sword eredetileg szeptember 25 lett volna, aztán a Capcom előrébb rántotta szeptember 4-re. Ami bátor, mert szeptemberben jön a Marvel’s Wolverine és a Silent Hill: Townfall is, de a producer szerint nem félnek a zsúfolt hónaptól.
Ez az első teljes értékű Onimusha 20 év után. Főszerepben Miyamoto Musashi, Edo-kori Kiotó, genma démonok, a kezén az Oni Gauntlet, ami beszippantja a legyőzött ellenfelek lelkét. Pont mint régen. Gyógyulsz belőle, fejlesztesz, fegyvert idézel.
Legjobb része? Nem akar Soulslike lenni. A Capcom akció-RPG-t ígér, nem parry-szimulátort stamina barral. 2026-ban ez már szinte üdítő. Azt mondták, visszahozzák azt a feszes, arénás, kombós iskolát, ami miatt az Onimushát szerettük PS2-n. Azt a fajta kihívást, amikor a régi játékok még másképp voltak nehezek és nem csak a reflex számított.
Két dark fantasy, két teljesen más filozófia
A Dawnwalker a döntésekről és az időről szól. Az Onimusha a kezedben lévő kesztyűről és arról, hogy Kiotó utcáján mikor húzod ki a kardot. Az egyik szláv melankólia, a másik japán vérgőz. Az egyiknél az a kérdés, meg tudod-e menteni a családod, a másiknál meg az, hogy Miyamoto Musashi tényleg olyan szörny-e, mint a legendák mondják. Mert a sztoriban ő sem makulátlan hős, hanem az early Edo Kyoto ostroma alatt rekedt szamuráj.
Két stúdió, akik mernek kockáztatni. A Rebel Wolves azzal, hogy időlimitet rak egy open world RPG-be. A Capcom meg azt, hogy nem reskinezik a Monster Huntert vagy a Resident Evilt, hanem elővesznek egy poros IP-t.
A backlogom persze megint akár fel is robbanhat. Ha választanom kell, a Dawnwalkerrel kezdek. Az a fajta játék, ahol első pillantásra tudom, hogy imádni fogom. Az Onimusha meg marad B-tervnek.
