Megvesszük az új videokártyát, felrakjuk a drivert, elindítunk néhány játékot, majd egy hardverfigyelő program közli, hogy a Resizable BAR nincs bekapcsolva. Innen már csak egy újraindítás választ el attól, hogy a BIOS mélyén keressük az Above 4G Decoding nevű kapcsolót, miközben egyre kevésbé értjük, miért kell fél rendszergazdává válni néhány plusz képkockáért.
A legfurcsább az egészben, hogy néha tényleg megéri.
Nem mindig. Nem minden játékban. És biztosan nem annyira, ahogy egy gondosan megrajzolt gyártói grafikon sugallná. De ha a gép támogatja, a Resizable BAR bekapcsolása általában olyan ingyenes lehetőség, amit nincs sok értelme kikapcsolva hagyni.
Előbb a BIOS, aztán a magyarázat
A legtöbben nem azért kezdenek el foglalkozni vele, mert egy este hirtelen ellenállhatatlan vágyat éreznek a PCI Express szabvány tanulmányozására. Inkább azért, mert az NVIDIA Vezérlőpult, az AMD Adrenalin, az Intel szoftvere vagy egy hardverfigyelő program azt írja: nincs bekapcsolva.
Ekkor jön a BIOS.
Az Above 4G Decoding rendszerint az első kapcsoló, amelyet meg kell találnunk. Valahol a közelében gyakran ott van a Re-Size BAR Support vagy a Resizable BAR is. Régebbi beállítások mellett szükség lehet az UEFI rendszerindításra, a CSM-et pedig több gépnél ki kell kapcsolni.
Ez leírva könnyű. A valóságban az ASUS, az MSI, a Gigabyte és az ASRock képes ugyanazt a funkciót négy teljesen különböző menübe elrejteni. Az egyik alaplapon két kattintás, a másikon már majdnem úgy érezzük, hogy egy elveszett mellékküldetés leírását keressük.
Ha nincs meg a kapcsoló, nem érdemes vaktában túrni a BIOS-t. Először az alaplap pontos típusát, a BIOS-verziót és a gyártói támogatást kell megnézni. Egyes régebbi modellek frissítéssel kapták meg a funkciót, mások soha.
És itt máris látszik, hogy a Resizable BAR nem pusztán a videokártya dolga. Az alaplapnak, a processzornak, a BIOS-nak és a drivernek is együtt kell működnie.
Miért számít ez egyáltalán?
Játék közben a processzor és a videokártya folyamatosan adatokat mozgat egymás között. Textúrák, modellek, árnyalók és mindenféle grafikai adat kerül egyik helyről a másikra, miközben mi jó esetben ebből semmit nem veszünk észre.
Hagyományosan a processzor a videomemóriához kisebb BAR-tartományokon keresztül fért hozzá. Ez nem azt jelenti, hogy a kártya lassú vagy hibás volt, egyszerűen így működött a kapcsolat.
A Resizable BAR ezen változtat. A processzor nagyobb memóriatartományhoz férhet hozzá egyszerre, így bizonyos helyzetekben kevesebb darabolással és hatékonyabban mozgathatók az adatok.
Képzeljünk el egy raktárt, ahonnan eddig csak kisebb adagokban lehetett kivinni a dobozokat. A Resizable BAR nem bővíti ki az épületet, csak szélesebbre nyitja az ajtót.
A videomemória mennyisége ettől nem nő meg. Egy 8 GB-os videokártya ugyanúgy 8 GB-os marad, és ha egy játék ennél többet kér, a Resizable BAR nem fog még két gigabájtot elővarázsolni a BIOS mögül. A VRAM valódi szerepéről a mennyi VRAM kell játékhoz című cikkünkben írtunk részletesebben.
A teljesítménynyereség néha látszik, néha csak papíron
Van olyan játék, ahol néhány százalékkal nő az átlagos képkockaszám. Más címekben inkább a minimumértékek vagy a képkockák egyenletessége javulhat valamennyit. Olyan eset is akad, ahol a benchmark mutat különbséget, játék közben viszont semmit nem érzünk.
Ritkán kisebb visszaesés is előfordulhat.
Ezért kezelték a gyártók is óvatosan a funkciót. Az NVIDIA például egyes játékoknál külön driverprofilok alapján szabályozza, hogy az adott cím használja-e a ReBAR-t. Nem egyszerűen ráengedi minden programra, aztán lesz, ami lesz.
Ez sokat elmond.
A Resizable BAR tehát nem egy rejtett turbógomb. Inkább egy olyan finomhangolás, amely jó esetben ad valamennyi pluszt, rosszabb esetben pedig alig változtat valamin.
Az eredmény nemcsak a videokártyán múlik. A játék motorja, a processzor, a driver és az egész platform együtt dönti el, mennyi lesz belőle látható.
Az Intel Arcnál már más a tét
AMD- és NVIDIA-kártyáknál a Resizable BAR többnyire hasznos extra. Intel Arc esetén sokkal fontosabb.
Az Intel hivatalosan is kiemeli, hogy az Arc videokártyák optimális teljesítményéhez érdemes engedélyezni a ReBAR-t. A kártya nélküle is működhet, de bizonyos játékokban komolyabb teljesítmény maradhat a gépben.
Ez vásárlásnál is számít.
Egy olcsón megszerzett Arc elsőre remek üzletnek tűnhet, de régebbi alaplap mellett gyorsan kiderülhet, hogy a platform nem képes megfelelően kiszolgálni. Ilyenkor hiába jó maga a videokártya, a teljes rendszer gyengébben teljesít.
Ezért Arc kártyánál nem elég azt nézni, hogy befér-e a házba és elbírja-e a tápegység. A ReBAR-támogatás legalább ennyire fontos.
A Smart Access Memory ugyanennek a történetnek a másik neve
Az AMD Smart Access Memory, vagyis SAM lényegében a Resizable BAR AMD-s elnevezése.
A név nyilván jobban mutat egy bemutatódián, mint a PCI Express Resizable BAR. A hardverpiacon ez megszokott. Ha valamire rá lehet írni, hogy Smart, Boost vagy Gaming, előbb-utóbb rá is kerül.
AMD-rendszeren ezért gyakran Smart Access Memory néven találkozunk vele, NVIDIA- és Intel-kártyák mellett pedig inkább Resizable BAR vagy ReBAR szerepel.
Nem két külön varázslatról van szó. Ugyanazt az alapötletet kapjuk más névvel és eltérő platformtámogatással.
Mi van akkor, ha bekapcsoltuk, mégsem működik?
Ilyenkor általában nem a videokártya hibás.
Előfordulhat, hogy a gép még mindig régi rendszerindítási módban fut, a CSM bekapcsolva maradt, vagy túl régi a BIOS. Az is lehet, hogy az alaplap és a videokártya adott kombinációban nem támogatja megfelelően a funkciót.
NVIDIA-kártyán a Vezérlőpult rendszerinformációs ablakában látható a Resizable BAR állapota. AMD-nél az Adrenalin szoftver Smart Access Memory jelzése ad választ, Intel rendszeren pedig a gyártó vezérlőprogramja vagy egy hardverinformációs alkalmazás segíthet.
Ha továbbra is kikapcsoltnak látszik, érdemes visszamenni az alapokhoz: BIOS-verzió, UEFI, CSM, driver, támogatott hardver. Sokszor egyetlen beállítás hiányzik.
A Resizable BAR hiánya ugyanakkor nem magyaráz meg minden teljesítményproblémát. Ha a videokártya csak 60–70 százalékon dolgozik, lehet processzorlimit, képkockakorlát, játékmotoros gond vagy egyszerűen egy kevésbé megterhelő jelenet a háttérben. Ezekről a miért használ csak 60–70 százalék GPU-t a játék című cikkünkben írtunk részletesebben.
Megéri foglalkozni vele?
Támogatott rendszeren igen.
Nem kerül pénzbe, nem jár látványos fogyasztásnövekedéssel, és bizonyos játékokban valódi teljesítményelőnyt adhat. Intel Arc mellett pedig szinte alapbeállításként kell kezelni.
Nem lesz tőle új videokártyánk, és nem oldja meg a rosszul optimalizált játékokat sem.
Bekapcsoljuk, ellenőrizzük hogy aktív-e, aztán visszamegyünk játszani. Ennél több figyelmet valószínűleg nem is érdemel.
About the Author
