Beteszed a lemezt, a konzol felismeri – aztán mégsem játszhatsz
Ott van a polcon egy régi Xbox 360-as játék. A tok már karcos, a kézikönyv valamikor régen eltűnt, de maga a lemez hibátlan. Beteszed az új konzolba, a meghajtó felpörög, a rendszer felismeri a címet, majd közli: nem támogatott.
Nem azért, mert kevés hozzá a hardver. Nem is azért, mert a játék valami megfejthetetlen őskódra épül. Egyszerűen nincs azon a listán, amelyet valaki egy tárgyalóban jóváhagyott.
A következő Xbox visszafelé kompatibilitása az új gép egyik legfontosabb húzása lehet. A napvilágra került információk alapján a Microsoft minden eddiginél komolyabban foglalkozhat a régi játékok megőrzésével. Az eredeti Xbox, az Xbox 360, az Xbox One és a Series-generáció könyvtára akár egyetlen rendszerben is találkozhatna, miközben a PC-s játékok felé is szélesebbre nyílna az ajtó.
Elsőre úgy hangzik, mintha a Microsoft végre legyőzné a visszafelé kompatibilitás utolsó bossát. Csakhogy a pálya végén nem egy processzor vagy grafikus chip várja, hanem egy halom lejárt szerződés.
A gép bírná, a papírmunka már kevésbé
A régi konzolos játékok futtatása továbbra sem egy délutáni hobbi projekt, de már nem is leküzdhetetlen technikai akadály. A Microsoft korábban megmutatta, hogy megfelelő munkával régi Xbox-címeket lehet újabb hardveren futtatni, sőt néhány játék nagyobb felbontást, stabilabb képfrissítést vagy gyorsabb töltést is kapott.
Amikor ez működik, annak különös hangulata van. Elindítunk egy húszéves játékot egy modern tévén, és néhány perc múlva már nem azt számolgatjuk, hány szögből áll a főhős feje. Egyszerűen visszakerülünk oda, ahol először találkoztunk vele.
A gond akkor kezdődik, amikor előkerülnek a zenék, az autómárkák, a filmes jogok, a sportolói nevek és a régi kiadói megállapodások. Ezeket nem lehet egy erősebb chippel, új dashboarddal vagy háromperces marketingtrailerrel megjavítani.
A Forza megmutatta, milyen könnyen eltűnhet egy játék
A régi Forza-részek sorsa tökéletesen megmutatja, mennyire törékeny a digitális játéktulajdon. Egy autós játékban nemcsak a fejlesztők munkája van benne, hanem több tucat gyártó, rengeteg valódi modell és egy egész rakás licencelt zene is.
Ha ezek közül néhány megállapodás lejár, a játékot leveszik a digitális boltból. Nem lett rosszabb, nem romlott el, és a konzol sem felejtette el futtatni. Egyszerűen elfogyott mögüle a papírmunka.
Aki korábban megvette, általában továbbra is letöltheti. Aki viszont később kapna rá, annak marad a használt lemez, a szerencse vagy egy nosztalgikus YouTube-videó.
Ez különösen furcsa akkor, amikor a játékipar minden második bemutatója az örökségről, a közösségről és a játékmegőrzés fontosságáról beszél. A digitális játéktulajdon és játékmegőrzés kérdése azonban pont azért lett ennyire kényelmetlen, mert egy megvásárolt játék sorsa ma már gyakran nem a játékos kezében van.
Szép gondolat az örökség, csak közben egy teljes sorozatrész úgy tűnhet el a boltból, mintha soha nem is létezett volna.
Blinx, Project Gotham Racing és a múltban ragadt kedvencek
Az Xbox történetében bőven akadnak olyan címek, amelyek nem fértek fel a visszafelé kompatibilitás vonatára. A Blinx-játékok, a Project Gotham Racing részei és más régi kedvencek továbbra is az eredeti hardverhez vannak kötve.
Nem mindegyik elveszett mestermű. Van köztük olyan, amelyet ma már leginkább a nosztalgia buffolna fel. Ettől még van értékük, mert nem minden régi játékot azért veszünk elő, hogy összehasonlítsuk egy modern AAA-címmel.
Néha csak látni akarjuk, hogy valóban olyan jó volt-e, mint ahogy emlékszünk rá. Máskor öt perc után kiderül, hogy a kamera irányítása maga a digitális középkor, a checkpoint rendszer pedig személyes sértésként kezeli a szabadidőnket.
Ez is része az élménynek.
Ha a következő Xbox valóban komolyan veszi a múlt megőrzését, nem elég a legismertebb címeket újra elővenni. A furcsa, rétegjátékos és licencproblémás darabok mutatják majd meg, mennyire teljes valójában a rendszer.
Nem a gyűjteményünk költözik tovább, csak annak engedélyezett része
A Microsoft felépítheti a valaha készült legjobb kompatibilitási rendszert. Ettől még nem biztos, hogy minden játék bekerül.
Ha egy kiadó nemet mond, eltűnik egy jogtulajdonos, vagy túl drága lenne újratárgyalni a licenceket, akkor az adott cím egyszerűen kimarad. A konzol képes lenne futtatni, a játékos birtokolja a lemezt, mégis zárva marad az ajtó.
Itt válik kellemetlenné az egész. A játékos fejében a gyűjtemény azt jelenti, amit az évek során megvett. A cégek oldaláról viszont inkább egy folyamatosan változó lista, amelyről bármikor lekerülhet valami.
A kettő nagyon nem ugyanaz.
A Microsoftnak most nem újabb nagy ígéret kell
Az Xbox az elmúlt években sokszor beszélt arról, hogy a játékos könyvtára fontosabb, mint maga a hardvergeneráció. Ez jó irány, mert egy több száz címes digitális gyűjteményt senki nem akar nulláról újrakezdeni csak azért, mert megjelent egy új doboz.
Éppen ezért volt fontos az Xbox legutóbbi PC-s húzása is. A Blinx helyett a gyűjteményünket kérjük című cikkben is ez volt a lényeg: a játékosoknak már nem egy újabb kirakat kell, hanem valódi hozzáférés ahhoz, amit korábban megvettek.
A kompatibilitás azonban csak akkor ér valamit ha nem néhány gondosan kiválasztott slágerből áll. A Halo, a Gears és a nagyobb saját sorozatok megtartása alap. Az igazi próba azoknál a játékoknál kezdődik, amelyekhez új engedélyeket kell szerezni, régi kiadókat kell felkutatni vagy évtizedes jogi csomókat kell kibogozni.
Ott derül ki, hogy valódi játékmegőrzést kapunk-e, vagy csak egy szépen becsomagolt válogatást a múltból.
A következő Xbox lehet brutálisan erős, kaphat új felületet, AI-funkciókat és minden marketingbuffot, amit rá lehet húzni. De ha a régi lemez behelyezése után továbbra is egy tiltó képernyő fogad, akkor nem a hardver veszítette el a meccset – egyszerűen a saját múltunkat nerfelték ki a rendszerből.
