Elfordítjuk a kamerát, a karakter megindul, mögötte pedig ott marad egy halvány árnyék. A távoli vezeték villogni kezd, az eső körül furcsa fátyol jelenik meg, a fegyver széle pedig néhány pillanatig tovább úszik.
Álló helyzetben még minden rendben volt.
Aztán megmozdult a kép.
Ilyenkor könnyű rögtön a monitort, a videokártyát vagy a DLSS-t hibáztatni. Pedig a jelenség sokszor már a játék által elkészített képen is ott van. A háttérben rendszerint a TAA, vagyis a temporális élsimítás dolgozik. Ez próbálja eltüntetni a recéket és megnyugtatni a vibráló részleteket, közben viszont néha magával húzza az előző képkocka maradványait is.
Ebből lesz a ghosting.
Miért kell egyáltalán élsimítás?
A játék képe pixelekből épül fel. A tárgyak szélei viszont ritkán igazodnak pontosan ehhez a rácshoz. Egy ferde korlát, vékony antenna vagy távoli tetővonal ezért könnyen lépcsőzetesnek, recésnek tűnhet.
Az élsimítás ezt próbálja elfedni.
A régebbi módszerek többnyire csak az aktuális képkockát vizsgálták. A TAA ennél tovább megy: az előző frame-ekből is gyűjt információt, majd ezekből próbál stabilabb, nyugodtabb képet készíteni.
Amíg állunk egy helyben, ez remekül működhet. A részletek összeállnak, a távoli objektumok kevésbé villognak, a kép pedig tisztábbnak látszik.
A Cyberpunk 2077 neonfényes utcáin könnyű észrevenni ezt a különbséget. Álló kameránál a vezetékek és a távoli feliratok stabilnak tűnhetnek. Egy gyors fordulás után viszont rögtön látszik, hogy a rendszernek nehezebb dolga lett.
A TAA néha túl sokáig emlékszik
A temporális élsimítás nem egyszerűen összemossa az egymást követő képeket. Mozgásvektorokat használ, amelyek jelzik, merre mozdult el a karakter, egy tárgy vagy maga a kamera két képkocka között.
Ha ezek az adatok pontosak, a régi részletek nagyjából a megfelelő helyre kerülnek.
Ha nem, kezdődik a káosz.
A korábbi kép egy darabja ott maradhat, ahol már semmi keresnivalója. A karakter mögött halvány árnyék húzódik, az autó lámpája csíkot hagy, a fegyvermodell széle pedig néhány pillanatig tovább úszik.
Nem valódi árnyék. Nem feltétlenül a monitor utánhúzása. A képfeldolgozás egyszerűen nem engedte el időben az előző frame-et.
Ugyanezeket az időbeli információkat használja a DLSS és az FSR képrekonstrukciója is. Ezért a TAA és a felskálázás hasonló hibákat produkálhat: ha a rendszer rossz képelőzményt kap, azt könnyen továbbviheti a következő képkockába.
A vékony részletek mindig bajba kerülnek
Egy hajszál, fűszál, drótkerítés vagy esőcsepp gyakran csak egy pixel töredékét fedi le a képernyőn. Az egyik képkockán még látszik, a következőn eltűnik, aztán egy apró kameramozgás után újra előkerül.
A rendszernek gyorsan el kell döntenie, hogy valódi részletet lát, vagy csak képi zajt.
Ha túl sokat tart meg a régi képből, szellemkép jelenik meg. Ha túl gyorsan kidobja az előzményeket, a részlet vibrálni kezd.
Nincs tökéletes megoldás. A fejlesztők sokszor két rossz közül választják ki azt, amelyik kevésbé zavaró játék közben.
Ezért láthatunk problémát növényzeten, lánckerítésen, füstön, ködön vagy áttetsző effekteken. Nem biztos, hogy a textúrával van baj. Lehet, hogy a rendszer egyszerűen nem tudja eldönteni, mit kezdjen azzal a részlettel.
Amikor a régi kép már használhatatlan
Képzeljünk el egy karaktert, aki előlép egy fal mögül.
Az előző képkockán azon a helyen még a fal látszott. A következőn már a karakter kabátja. A korábbi információ egyik pillanatról a másikra használhatatlanná vált.
Ha a TAA késik, a fal színe vagy mintája rövid időre rákenődhet a karakterre. Ha túl gyorsan törli a régi adatokat, a frissen megjelenő terület zajosabbá vagy recésebbé válhat.
Gyors kamerafordításkor ilyen helyzetek tucatjai történnek egyszerre. Új részletek jelennek meg, mások eltűnnek, közben mozog a karakter, villog a fény és száll a füst.
Itt már nincs kényelmes megoldás.
Nem mindenért a DLSS a hibás
A DLSS, az FSR újabb változatai és az XeSS szintén több képkockából dolgoznak. Emiatt ugyanazokkal a problémákkal találkoznak, mint a TAA: előbukkanó tárgyakkal, áttetsző effektekkel, apró részletekkel és pontatlan mozgásvektorokkal.
Egy agresszív Performance mód, főleg alacsonyabb célfelbontásnál, könnyebben felerősítheti ezeket a hibákat. Kevesebb valóban kirenderelt képpontból kell összeraknia a végső képet, így több részlet marad a rekonstrukcióra.
Ettől még natív felbontáson, sima TAA mellett is megjelenhet ugyanaz a szellemkép.
A logó önmagában keveset mond. Számít a játék motorja, a használt verzió, a mozgási adatok pontossága és az is, hogyan kezeli a program a füstöt, az esőt vagy a részecskéket.
A beépítés minősége itt is bossfight.
A mozgás elveszi a kép élességét
A TAA egyik nagy előnye, hogy csökkenti a vibrálást és a zajt. Ugyanez a tulajdonsága viszont könnyen elmossa a finom részleteket.
Álló kameránál több stabil információ áll rendelkezésre. A kép néhány frame alatt szépen összeáll. Mozgás közben ez a biztos alap eltűnik, ezért a részletek lágyabbá válhatnak.
1080p-n mindez hamarabb feltűnik. Kevesebb képpontból kell leírni a teljes jelenetet, így egy erősebb temporális szűrés gyorsan elkenheti a textúrák apró mintáit.
Az élesítés valamennyit visszahozhat, de könnyű túltolni. A kép részletesebbnek tűnik, cserébe világos kontúrok és vibráló szélek jelenhetnek meg. Mintha valaki a sharpness csúszkát gondolkodás nélkül maxra húzta volna.
A folyamatosan változó élesség, az apró villódzás és a mozgás közbeni elmosódás együtt hosszabb távon fárasztóvá teheti a látványt. Ez ugyanahhoz a problémakörhöz tartozik, amelyet a modern játékok grafikájának fárasztó hatásáról szóló cikkünkben is körbejártunk.
A kikapcsolás több hibát is előhozhat
Néhány játékban választhatunk TAA, FXAA, SMAA vagy teljesen kikapcsolt élsimítás között. Más címek viszont szinte az egész grafikai megjelenítést a temporális rendszerre építik.
Ilyenkor a TAA kikapcsolása eltüntetheti az elmosódás egy részét. Cserébe előjöhetnek a recés élek, a zajos árnyékok, a vibráló effektek és a széteső növényzet.
Gyakran érdemes összehasonlítani a natív képet a DLSS vagy az XeSS Quality módjával. Előfordulhat, hogy a felskálázott kép stabilabbnak és tisztábbnak látszik, mint a játék saját natív TAA-ja.
Segíthet a motion blur csökkentése, a film grain kikapcsolása vagy az élesítés finomhangolása is. Csodakapcsoló azonban nincs. Hibás mozgásvektort a grafikai menüből nem fogunk megjavítani.
A monitor és a játék ghostingja nem ugyanaz
A kijelző valódi utánhúzása és a játék temporális ghostingja hasonlíthat egymásra, de az egyik a kijelzőn, a másik már a renderelt képen keletkezik.
A legegyszerűbb próba egy videófelvétel. Ha a szellemkép a rögzített játékvideón is látszik, akkor nagy eséllyel maga a játék képfeldolgozása okozza. A monitor paneljének utánhúzása nem kerül bele a felvételbe.
Ha a felvételen minden tiszta, élőben viszont erős az elmosódás, akkor már valóban érdemes a kijelző válaszidejét, az overdrive beállítást vagy a panel viselkedését megnézni.
A TAA nem azért terjedt el, mert a fejlesztők szeretnék elkenni a grafikát. Rengeteg recét, vibrálást és zajt tüntet el, közben pedig olyan modern effekteket stabilizál, amelyek nélküle csúnyábban szétesnének.
Csak minden korábbi képkocka hagy maga után egy kis tartozást.
Jó esetben ebből lesz a tiszta, nyugodt kép. Rosszabb esetben a karakter után még fél másodpercig ott kocog a szelleme.
About the Author
